Matheus

Nem várnád, pedig ott vár rád-

Látod és hallod mit ád:

Egy képzés s egy érzés;

S lassan tudod mi a pezsgés,

Mely tudatos, tudattalan

Ott vár rád a Krajczár alant.

Fehér lapra nem fékkel

Fehér lapra feketén írva

Alkotott a nagy előd,

De elveszett sok minden mára,

Elővették a keszkenőt.

Kényes lett itt minden végleg-

Elmúlt a nagy hahota;

Ez rég már csak méreg

S mégis tovább jár a kotta.

Elnyúlok az ágyon végig,

Bár megtehetném újra meg újra.

Álmom szállna az égig

S közben ketyegne az óra.

Az idő mára szubjektív,

S nem látom, nem értem;

Csak kitöltöm- egy ív, még egy ív.

Így mondjam, hogy éltem?

A lap ma nem tiszta fehér,

S mit írok azt is kékkel,

De élek s majd csak elér

A boldogság, s nem fékkel.

Lehetséges

Nem lehet csak élni és remélni,

Nem szabad csak ülni és várni.

Mit érne az élet, ha csak ennyit kéne tenni?

Nem lehet csak élni és remélni!