Kár, hogy nem vagyok PARTIKÉPES

Itt még nem s amúgy is rég,
Mód is változott...Atya Ég!
Folytatást nem ismerem,
S nem is tudom mi leszen.

Csak folyatom otrombán,
S látom a tavon áll
A szavak azon csokra,
Melyért fűzfapoéta.

csak

minőség rovására ment mennyiségi
 hajszában hova jutottál...
első ez e helyen eszement
 gondolatokkal átszőtt menetben...
csak ezzel folytatódik, csak...
 jelentés nulla

szebeni két fűzfa

szortyogós fenyőfák légtelen képleteiben
sétál a kis ábránd halk vegytiszta lépteiben
akár a hideg aprócska részleteiben
mélypontról felzökkent reményeiben
/hogy ne is tudj mindent a mindenségben
  morajló tengerkék ég tükrében
  megsodort cigaretta füstjében
  piknikezve a sötét utáni ligetben

Lelkület

Csak üljek le és írjam le - ezt gondoltam magamban.
Most, igen, most jött az ötlet..., hogy néztem a Hargitát s ott Kelement
két láncfűrész felzúgása közben. 
Már ez sem a régi. De! Szép! 
Megvannak a fenyők, az árnyak, a fények s a házak. 
Csak tudnám te hol vagy; ismeretlen ismerős, 
vagy tán ismerős ismeretlen. 
Én? Elfújt a szél, ide napkeletre, 
hol a napnyugta parázslóan átsző 
minden lelkületet.