napfényes zölderdőn te
se láttál szebbet mint
a szálló tüskék vidám
kikelete egy elpengetett
élet közepén felét
megélve felét átélve
a hangok adta nyugalom
zúgó háttérzörejben
megvadítják a
szelidet és látni
engedik az addig
láthatatlant
olyan puha annyira
puha ...
