de oly békés

amolyan otthoniasan csepeg... pedig már nem is
ott lakom, s a ceruza is túl új, hogy igaz legyen.
felkelt nap nélkül folyatott állapotban mily
békés a zápor, hogy embert is alig, de
madarat temérdeket látok...

egyszerre majd minden eltűnt, de
az Isten adta s nem veszi el, csöpögés marad,
ahogy a kő, merthogy a kő marad,
míg odébb nem hajítja Toldi,
s kecske-béka-töke tudja mily fura is,
   DE OLY BÉKÉS

Mellékzörej

Jezsuitáknak van egy érdekes szokásuk,
senki se tudja, de van.
Ahogy neked is, nekem is, nekik is,
me lám hogyisne, csak mintha
mind egyszerűen  emberek lennénk.
S mégsem, vagy mégis?
E pur si mouve...
Lássuk be, hogy az egyszerű
józan paraszti (nem tahó) ésszel
az egysenlőség nem utópia,
a szabadság nem mellékzörej,
s te, te mégsem én vagy...

Pánpísz

az egyszerű gondolatok
zamatában van valami
megfoghatatlan ráció
mit csak csendben
érthetsz meg

kakas és varjú
hozza el a fenyvesben
majdhogy emberek
nélkül

neki dőlve egy
fának vagy kőnek
a derűre váró
ég alatt ...

 na valami ilyféle
 a béke receptje

komor mentes

napfényes zölderdőn te
se láttál szebbet mint
a szálló tüskék vidám
kikelete egy elpengetett
élet közepén felét
megélve felét átélve
a hangok adta nyugalom
zúgó háttérzörejben
megvadítják a
szelidet és látni
engedik az addig
láthatatlant
olyan puha annyira
puha ...

Totális? Nyugalom!

Csak elmélyedek és elvagyok gondolataimmal;
nem kell menni sehova, még...
Zúgó fejemben csendülő fülem -
mind megszűnik, elhalkul.

Kisüt a nap s ültemben meg se merek mozdulni.
Medve jár a fejemben;
szél hajtotta ágak suhognak körülöttem.
Mintha már-már otthon lennék.

Hazai, házias illatok keringnek gondolataim között;
pedig itt nyugalomra lelek,
legalábbis ezt keresem.

Még egy kicsit ülhessek itt egymagam;
elmélyedve gondolataimmal.

     Három diploma sem ér fel a mindent tudó iszákos                   öregember elhangzó gondolataival: s maga valami                   lelkész?