Global Julius

Kell egy jó vers; holnapra s tegnapra.
Poétika alapjaiba rejtett kis szócsíra,
Rímtelenül, képtelenül képletesen.
Láthatóan lehetetlen ily kellemesen.

Elmeinlolt agyunk koffein-áztatta 
szürke példázatára alapozva;
Eme vázlat gondolatot nem
ébresztő pora...

Csupán a kisváros zaja ellenében
tett felkiáltás. Puszi az üregben.

1848 - Március 10 keresi 15-t

Emitt valaki ércesen köhög,

Amott aki délcegen hőzöng,

De hol voltak a törekvők?

Nem baj, lesznek keresők.

Hogy mit keresnek?

Hogyan vegyük értelmesnek

Azt, miben élünk

Itt, ahol felkelünk,

Működünk s majd meghalunk.

Gondolom, majd csak megmozdulunk…

Creates

Siralmas, kegyetlen,
Érthetetlen lelelem...
Én vidám vagyok pediglen;
De hol van az értelem?

Látom, hallom,
Csak nem akarom...
Azt, hogy időm fogyjon.
Hol van ama idom?

Hogy legyen vajmi képzet,
Mondom mi a képlet:
Idea dialektikát evett...
Szárnyaljon a művészet!