Botihoz....2008.05.11.

Miért van az, hogy 16 vagy

És nem tehetsz semmit?

Pedig érzed, tudod több vagy,

Mint, amennyit a törvény itt

Megenged, és ezen dolgozik az agy,

Melyet inkább megölnél, mint

Hogy éveket szenvedj, vagy

Csak te reagálod túl, mint

Ahogy a felnőttek mondják, vagy

Csak ők is ezt élték át, mit

Most te is át kell élned, vagy

Olyan dologba kezdesz, mit

Ha véghez viszel nagy lesz neved, vagy

Leülsz szépen és bulizol, élsz itt,

Mert életed írója, meghatározója te vagy.

Ne akarj sokat, ne várj többet, mint

Amennyit szabad, mert még 16 vagy.

Tudom szívás, de én is itt

Azért vagyok, mert szinte 17 lettem, vagy

Csak vigasz akar lenni, mit leírtam itt,

De ne csüggedj, légy aki vagy,

Mint mindenki, ki körbevesz itt!

Karácsony

Ez nem egy agyszülemény,
Karácsony egy élmény,
Melyen a család sürög-forog,
S a szeretet  mindenhová bekopog.
Ha nem engedik
Neki arra is telik,
Hogy átjárjon a falakon,
S hello-t mondva jobbítson.

Utolsó nap előtt kérdem- Hol itt a vágy?

Még egy nap és megyek,
Vagyis...igazából visznek.
Át adom magam a létnek;
Tudom...érdekes eme képzet.

Itt hagyom a sok románt,
Szászt, svábot, minden orgánt.
Itt nem fertőz a románc;
Vagy csak nekem új eme tánc.


Nem gondoltam így leszen;
Más lett véleményem.
Páran lenéznek itten-
A jót se kapom az ízekben.


Régebb...régebb más volt;
A sors sokat elém tolt.
A vágy előbukott,
És el csak néha hagyott.

Egy megmaradt:
Ideám, mi megragadt:
"Carpe diem"- s akadt
Sokszor kaland.

Várom mit hoz a jövő-
Tán a következő eljövő:
A vágy tengeréből egy nő,
S kijelentem akkor: a bú eltünő.

(...)

Írtam pár dolgot.

Zajban szaladok.

Érthetetlen mit szerkesztek;

Pont mint most életem.

 

Sötétül a gondolat-

Bár értem mit mondogat-

Nem kapom meg most.

Valami el mos.  

Csak pár szakasz

Él az elme, mindig is élt,

Csak nem várja a világvégét;

Pedig utána is van valami,

Hisz a semmiről is lehet beszélni.

Bele bolondul az ember

És nem látja egyszer,

Kétszer…soha, hogy mit érdemes,

Hogy nehogy el ess.

S ez csak pár szakasz-

Világot nem váltasz.

És jön a következő lépés,

Tovább irányít a tehenész.

Hol vagy múltam?

Mit írjak így nézve,

Látva, képezve?

Tán lassan egy téma csupán

Mi érdekel, álmodván

Elő törnek emlékek;

Jók és szépek,

De a konkrét lényeg-

S ezt figyeld meg!-

Csupán egy kérdés,

Mely érdekes lépés,

Hisz előtte jobban ment.

És sokkal inkább kellett.

Tán az idő járt el felettem...

...áh, ezt kétlem...

Csak félek cseppet,

Mert az idő pereg,

Én élek, élek, élek...

...tapasztalatommal mit érek?

Azt bizton tudom, s így legyen:

A pók él- csak fogjon legyet.

Szó

S ha az ember elmondá valamit

Annak ereje, súlya van, s mit

Visszavonni nehezen, vagy

Egyáltalán nem lehet. Vagy

Aki vagy, s meghatároz szavad,

Melyet kimondani mindenkinek szabad.

Holt idő

Várva egy szendvicset;

Várva akár a bilincset;

Várom én az életet.

A szabadság el szedett

S a keresztúri meg szeppent.

Várok még sokmindent, 

De ami üt mindent:

Nő, mi örökké kell s kellett...

Egy nap Kolozsvárott

Presszer s Lakatos,

Körbe vesz a Szamos.

A Fellegvárból látva

Mindez esőben ázva...

Oly nagy, óriás, hatalmas,

Vakítóan magas.

Ez már valós kép...

Múltban is vélekedtek e-képp,

S lassan tanulom kik, mik

Hogyan szóltak itt.

Walami lesz

Gondolom valaki pörög,

Van aki köcsög,

De voltak törekvők

S lesznek keresők.

Hogy mit keresnek?

Hogyan vegyük értelmesnek

Azt, miben élünk

Itt, ahol felkelünk,

Működünk s majd meghalunk.

Gondolom majd csak megmozdulunk…