csírátlanított könnyeid közt semmit sem ér gondolatmeneted valóságba rejtett rációd csak remélheted időd hasznosnak bizonyul elejtett szavaid labirintusában szabadon szállva kortyolva az étert
propolisz-áztatta grafitos emlékek elmékben olyan mint a máj s a méz keveréke csak utazz el lépj le ne nézz hátra két nap ennyit minimum kilépve kulturáltabb közegbe