A meggy ...

Az igazság, mint halvány kezdeti lendület... 
A becsület, az a hit nélküli mély üreg...
Milyen a világ? Imádom...
Szeretem... Kívánom...
De a világot vagy csak egy részét?
Elmennék, nevetnék. Valakit széttépnék...
Csak lenne meg;
S még akadna meggy.

Ezek a lapok...

Eljött...
Eljött mit nem vártam,
Mit mindig átkoztam,
Mit sose akartam.


Ilyen...
Ilyen az élet,
Nem is reméltem.
A baj, hogy nem is gondoltam:
Tán elkárhoztam...
A lapok le vannak osztva...
De akkor hol az én dámám?
Bárcsak én oszthatnám...

Szálka...:>

Írok...írtam...Fogok írni?
Elszavalom majd gondolatom?
Csak egy a gondom...
Mit kéne tenni?
Az ösztönömre hallgattam...
Így cselekedtem hajdan...
Megmérgezett az etikett...
De miért csak engem?
Régebb verseltem, 
Ódákat zengtem.
Álmom úgysem vált valóra...
S a panasz is csalóka.
Csak...az emberek...hülyék...
Túl erkölcsösek...
S most is marad a gerenda...
Mit nem látnak...nem is láttak s tán nem is fognak...