Él az elme, mindig is élt,
Csak nem várja a világvégét;
Pedig utána is van valami,
Hisz a semmiről is lehet beszélni.
Bele bolondul az ember
És nem látja egyszer,
Kétszer…soha, hogy mit érdemes,
Hogy nehogy el ess.
S ez csak pár szakasz-
Világot nem váltasz.
És jön a következő lépés,
Tovább irányít a tehenész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése