Még egy nap és megyek,
Vagyis...igazából visznek.
Át adom magam a létnek;
Tudom...érdekes eme képzet.
Itt hagyom a sok románt,
Szászt, svábot, minden orgánt.
Itt nem fertőz a románc;
Vagy csak nekem új eme tánc.
Nem gondoltam így leszen;
Más lett véleményem.
Páran lenéznek itten-
A jót se kapom az ízekben.
Régebb...régebb más volt;
A sors sokat elém tolt.
A vágy előbukott,
És el csak néha hagyott.
Egy megmaradt:
Ideám, mi megragadt:
"Carpe diem"- s akadt
Sokszor kaland.
Várom mit hoz a jövő-
Tán a következő eljövő:
A vágy tengeréből egy nő,
S kijelentem akkor: a bú eltünő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése