Csak üljek le és írjam le - ezt gondoltam magamban.
Most, igen, most jött az ötlet..., hogy néztem a Hargitát s ott Kelement
két láncfűrész felzúgása közben.
Már ez sem a régi. De! Szép!
Megvannak a fenyők, az árnyak, a fények s a házak.
Csak tudnám te hol vagy; ismeretlen ismerős,
vagy tán ismerős ismeretlen.
Én? Elfújt a szél, ide napkeletre,
hol a napnyugta parázslóan átsző
minden lelkületet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése