Perspektívák sokasága között egyberagadt halovány bank;
Múltból idézve: mindenre van magyarázat.
Jó is volna ha értené vagy csak átérezné,
Ha csak egy cseppnyi empátia beleszorulna...
De nem, észre sem veszi mily sértő,
Mennyire kellemetlen s képtelen.
Ha ezt olvasná úgyis megsértődne, hogy közben nem is érti miről van szó.
S te sem persze, de én értem.
Én, a világ közepe, az értetlenkedő, a senki.
Puszta létben is oly komplex a világ;
Hogy láthatatlanná válik az orrunk előtt
Felnövő lélek, minden tulajdonságával.
Durván megragadja az embert
S depresszív útra lépteti.
Megoldás valahol a ráció és a fikció keveredésében rejtőzik;
Két lábbal a földön, gondolkodva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése