kell a köd, hogy tudjam tán rám gondolsz,
avagy rám is; bár nem tudom ki vagy
kell a köd, alakjaival s árnyaival;
fenyőfák tövétől az utolsó tűlevél hegyéig
kell a köd, hogy belemeresszem
tekintetem s megihlessen...
bár az se rossz, hogy a nap
épp lemenőben mögöttem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése