amolyan otthoniasan csepeg... pedig már nem is
ott lakom, s a ceruza is túl új, hogy igaz legyen.
felkelt nap nélkül folyatott állapotban mily
békés a zápor, hogy embert is alig, de
madarat temérdeket látok...
egyszerre majd minden eltűnt, de
az Isten adta s nem veszi el, csöpögés marad,
ahogy a kő, merthogy a kő marad,
míg odébb nem hajítja Toldi,
s kecske-béka-töke tudja mily fura is,
DE OLY BÉKÉS
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése